Elsö és utolsó

Lassan itt a Karácsony. Itt, Londonban a tél is kezd megérkezni, a ma reggeli hideg szívetmelengetö meglepetést hozott: vastag hóharmat takart mindent. A házunk tetején a látvány, amikor közelebbröl megnéztem, egyszerüen csodálatos volt, futottam is a fényképezögépemért, hogy megörökítsek pár jégkristályt. Nem tudni, meddig maradnak még.


A képen mohacsomók látszanak, amint aprócska jégkristályok borítják a reggeli fényben.

Azt hiszem, ez lesz a 2007-es év utolsó bejegyzése, ezért mindenkinek Áldott Karácsonyt és boldog Új Évet kívánok!

Vigyázat, robban!

Ráakadtam az abszurd viccek királyára, pontosabban “ő” akadt rám. Szerintem übereli a Monty Pythont, a L'art pour L'artot, Salvador Dalit és minden egyebet a kategóriában és azon kívül. Amikor leesett a poén, az éjszaka közepén felébredtem és nem bírtam visszaaludni. Íme:


Étteremben. Pincér a vendéghez:

- Ön ugye nem kért narancsot?
- Úgy van, nem kértem.
- Hoztam egy narancsot akarata ellenére.
- De hisz ez kényszer!
- Nézze, kifacsarom a levét.
- De hisz ez kényszer!
- Gyanús, hogy ismételgeti önmagát. Egyébként is, már kijött belőle.
- Igaza van, most hogy mondja, nincs már benne kényszer...
- Úgy van, uram. Ez már egy kénytelen kapor.
- Puskapor!

Ha esetleg valakinek rajtam kívül leesik, hogy mi köze van a “kényszer”-nek a “kapor”-hoz, annak gratulálok és egyben engedtessék meg, hogy kifejezzem mély együttérzésemet. Mert rá fog férni.

"Re: Segítség! Híres akarok lenni! Levelek! Monnyonle!"

Azt hiszem, betelt a pohár. Az oka? Valószínüleg a sok jóakaró. Rögtön kifejtem, irodalmi alakba öntve, úgy hatásosabb.

Kedves Mindenki, aki olvassa!

Úgy döntöttem, hogy én is hozzájárulok az egyetemes kultúra megvalósulásához, és megírom a magam lánclevelét, remélve, hogy mindenki megküldi majd minden ismerősének, azok is tovább, s majd nézem, hány ismerősömtől kapom vissza. Ez fogja garantálni, hogy igenis komolyan vettek és nem kell ezután együttélnem azzal a gondolattal, hogy jelentéktelen semmi vagyok és senki sem figyel rám, sőt, mindenki jóakarója is leszek egyúttal. Igaz, elkövethetnék egy nagy gaztettet, de akkor csak három napig lennék a hírekben és tíz évig a rácsok mögött. Nem kifizetődő. Így viszont garantáltan évekig fog levelem kószálni a kibertérben. Ott marad a lenyomatom.

Sok ilyen levelet kaptam, immár azt hiszem, öt éve rendszeresen. Eleve négy kategóriába oszthatóak:

I. Levél, ami a biztonságérzetednél fog meg, mint ahogy egy korsó fülét szokás:

A Yahoo-nak nincs elég tárhelye, tehát kíváncsi arra, hogy ki is használja a rendszert, hogy aztán letörölhesse azokat, akik nem használják (mondjuk, egy hónapon belül). A levél szerint ezt onnan fogják tudni, hogy lekövetik ezt a lánclevelet, és aki továbbküldi, az fennmarad a rendszeren.

Ehhez volna pár hozzáfűznivalóm:

1. Ha a Yahoo kíváncsi arra, hogy ki használja a rendszert, elég megnéznie, hogy ki jelentkezett be a postafiókjába. Ha észben tudja tartani, hogy melyik levelet olvastam el és melyiket nem, akkor erre is képes. Habár a második nem feltétlenül az első következménye, önálló dolog.

2. Ha a Yahoo tárhelyproblémákkal küszködik, akkor nem fogja mindenkinek csak úgy odadobálni a korlátlan tárhely lehetőségét, amint tette nem is olyan rég. Talán egy éve? Nem tudom már. Nem fontos.

3. Ha a Yahoo-nak valami üzennivalója van, azt kiírja a főoldalra. Ez általánosan bevált módszer, a hagyományos freePletyka 5.06-ot volt hivatott felváltani.

4. Ha valami olyan sürgős, hogy ha nem teszek valamit egy hónapon belül, belepusztulok, továbbá évek után sem pusztultam bele, akkor nem is olyan komoly.

5. Egyébként is: ha szétküldök tíz levelet, az mióta bizonyíték arra, hogy az a tíz ember használja a rendszert és el is olvassa? Nem arra bizonyíték, hogy én használom?

II. Levél, amely a birtoklásvágyra appelál:

A Mikroszaft szétosztja vagyonát. Jujj de jó! Csak éppen ezzel saját magát hazudtolja meg és az egész filozófiát, ami mögötte áll. Elég, ha a Windóz Visztára gondolok, egy az egyben mintha valamiféle imperializmust képviselne: “terjeszkedni, és felemészteni minden rendelkezésre álló erőforrást és tartalékot”. Ismerős? Sáskapolitika.

Válaszom (csak rá kell kattintani):

III. Levél, mely majdnem mintha logikus is volna, egyszerre ragadja meg az agyat (kb 1 másodpercre) és az önérzetet (“én leszek a megmentőd”):

Az iwiw szomorúan konstatálta, hogy a sok felhasználó, aki rá sem hederít a rendszerre, és ezzel nagy mértékben lassítja azt. Na, ez új. Itt az agyam megállt, egy perc néma csend kedvéért. A felállás hasonló, mint a levél Yahoo-s verziója esetén: akinek továbbküldöd, fennmarad. Érveim is hasonlóak, mint az első esetben, csak azt tenném hozzá, hogy szerintem nem az lassítja a rendszert, ha valaki nem használja, hanem az, hogy többezer ember teljesen szükségtelenül, az iwiw figyelmeztetését el sem olvasva (főoldal, szemmagasság, latin karakterek, nyelv: magyar) többszáz hosszú levelet küld el egymásnak, azok meg tovább. Ez óriási mennyiségű adatforgalom, mindez csak azért, hogy “legyen”. Nehogy már ne használja senki a szájtot, és nehogy valakinek kellemes meglepetése legyen, amikor kinyít egy levelet egy rég nem látott kedves ismerősétől és már-már zsarolást talál benne.

IV. Levél, mely az érzelmekre hat, és az értelmet elcsomagolja ínséges időkre:

Általában úgy kezdődik, hogy “Nincs szíved, ha nem küldöd tovább!” Kezdetnek már rossz. A levél első része egy esetleírás egy halálosan beteg gyerekről, akit ha valaki a valós életben meglát, tényleg lehetőségeihez képest segítene. Igényes levél fotót is mellékel a hitelesség kedvéért, nem nehéz, fogadjunk, öt perc guglizás és meglesz a kép, totál más kontextusban. A levél második része arról szól, hogyan követi nyomon az AOL (America OnLine – vagy hasonló) ezt a lánclevelet és minden továbbküldött levél után x forintot/centet/rúpiát különít el a gyerek megsegítésére. Az agyam itt már gőzölög. A legtöbb ember első gondolata, hogy segít, és nem nem gondolkozik tovább. Semmi baj, majd én:

1. Ha az eset olyan fontos, miért nincs link egy nyilvános szájtra, ahol további információkat lehet találni, lehet mérlegelni és konkrét lépést lehet tenni? Ilyen levéllel is találkoztam, nem utal AOL-os nyomkövetésre (amiről valahogy a BigBrother jut eszembe...) és amennyiben konkrét helyzetre utal, minden elismerésem.

2. Ha az [akármilyen multi (AM)]-nak ilyen sok pénze van, miért nem áldoz rá dirrekt, miért teszi attól függővé, hogy merre mennyi email megy szerteszét?

a) a szükség mértékét nem az határozza meg, hogy hány ember hajlandó segíteni, hanem az, hogy annak a szegény gyereknek milyen mértékű segítségre van szüksége. Ez nem fog sem kisebb, sem nagyobb lenni attól, hogy tíz, vagy ezer ember küldi tovább a levelet. Ez így egyszerűen nem etikus. Semmilyen etikai rendszerben. Hibás a logika. Egyes, leülhet.

b) Ha az AM csak így nyomonköveti minden emailemet, akkor inkább nem levelezek. Visszatérek a postagalambhoz, mert azt nem lehet meghackelni. Igaz, le lehet lőni. Ha pedig az AM jóindulatú, akkor sokkal kevesebb energiájába kerülne, hogy egyszerűen elkülönítsen egy összeget, és a probléma le van zárva, nem kell más leveleiben turkálni.

c) Gyorsan meg lehetne oldani a problémát, csak egy spamserver kellene hozzá, az holnap délig szétküldene annyi levelet, hogy nem egy, öt gyerek szükségleteit fedezné. Akkor? Megérné az AM-nek kockázni?

d) Így negyedik alpontunkhoz érkeztünk, amely csak annyit jegyezne meg, hogy valószínüleg az AM már jelenleg is adakozik, mindenféle kényszerítő email nélkül.

3. Ha a levél úgy kezdődött, hogy “Nincs szíved, ha nem küldöd tovább!”, erős a kísértés, hogy válaszul a fenti okfejtésemet elküldjem azzal a címmel, hogy “Nincs agyad, ha nem küldöd tovább (azoknak, akiknek az előző levelet is elküldted)!”

De nem teszem. Nem fogok senkit sem zsarolni, sértegetni, még egy lavinát elindítani és nem abból a meggondolásból, hogy lassítaná a rendszert, vagy töltené az amúgy végtelen tárhelyet.

Azért nem teszem, hogy most, Karácsony tájékán, ha valaki levelet kap egy kedves régi ismerősétől és kinyítja, ne zsarolással, fenyegetéssel, hiú reményekkel találja szembe magát, hanem emberhez illő személyes üzenettel.

Ezért kérek mindenkit, NE küldje szét e levelet minden ismerősének, hanem vegye a fáradtságot és annak, aki fontos, írjon sajátkezüleg egy kedves jókívánságot. Nem lesz ettől sem kisebb, sem nagyobb biztonságban a postafiókja, nem csökkenti és nem növeli ezzel mások esélyeit a túlélésre, egyszerűen csak örömet okoz:)

Köszönöm a megértést.

Látsz, nem látsz

- Jaj, te, ha tudnád...
- Most meg mit panaszkodsz?
- Mindenben, amibe elég mélyen belenézek, önmagamat látom, mint egy tükörben.
- Mi itt a baj?
- Nem erre vártam.
- És mi ebben a baj? Nem önmagadat kerested?

Nem vers, nyers

Habár szívesebben mondanám azt, hogy az, mert akkor nem kellene lesütnöm szemeimet, ha valaki nem értené. Mondhatnám azt, hogy ez kérem, művészet. De nem mondom. Csak egyszerűen leírom ide, ahogy ma reggel megfogalmazódott bennem, ahogy már napok óta születőben van, ahogy évek óta formálódik:

Az, hogy az ember véges, nem mond ellent annak, hogy láthatunk korlátlanabbat is.

Csak azt állítom, hogy az a valaki, aki erről gondolkozik, Véges.
Az, aki ezt látja, Végtelen.

A Véges, ha magát nem látja annak, ami, akkor nincs meg az a látása, ami a Végtelennek megvan.
A Véges, ha magát annak látja, ami, akkor látása ugyanaz, mind a Végtelen látása.
A Véges, ha magát Végesnek látja, akkor látása ugyanaz, mind a Végtelen látása.

Ha látása ugyanaz, mind a Végtelen látása, megszűnik látása.
Ha megszűnik látása, megszűnik tudása.
Ha megszűnik tudása, ő maga lesz a Tudás.

De amint újra tudni kezd, látása születik,
A született látásnak születésben az egyik vége,
Született látásnak a végessége újra azzá teszi, ami:
Ami régebb volt, ami mindig is volt, és ami mindig is lesz:
egy darabka Véges csepp a Végtelen tengerben.

De ha kínlódok is, hogy érthető legyen, nem szokott összejönni.
Ezért van itt a nyers gondolat. Így néz ki egy. Nem érdekes?
Olyan, mint egy kifestőskönyv.

Twitter Delicious Facebook Digg Stumbleupon Favorites More

 
Powered by Blogger