Végre, szebb, új világ!


Ban Ki-moon ENSZ főtitkár sugárzó arccal közli, hogy végre megszületett egy megállapodás, egy "esszenciális kezdet", Obama meg miután elszólta magát, hogy úgy néz ki, egy előre lépés helyett két hátralépés történt, dícséri az összegyűlt államfőket, ragyog a szeme az emberiség jövőjébe fektetett optimizmustól.

Mondjuk, ez így pontosan nem igaz. Mondjuk, ugyanezt mondták, de a főtitkár arca és Obama szeme nem ragyog, két megtört embert látok, Obama például tíz évvel öregebbnek néz ki, mint a Nobel-ünnepségen.

Belenéztem a "megállapodásba", de nem láttam megállapodást. Akkor gondoltam, jegyzőkönyv, de nem is jegyzőkönyv. Adatokat sem sorol fel, semmi elköteleződést, csak felmondja a kötelezőt: tudjuk, hogy gáz van, egyre melegebb, 2100-ig max 2 fokot szeretnénk, de ennek megbeszélése nagyobb kihívásnak bizonyult, mint gondoltuk. Ezért, hogy ne menjünk haza üres kézzel (az "üres kézre" még visszatérek...) úgy látnánk jónak, hogy ez a gyönyörű dolog, ami itt elkezdődött, az folytatódna. Adnánk pl a fejlődő országoknak évi 100 milliárd dollárt 2020-ig, hogy zöldüljenek, s kétévente rákérdezünk, hogy még élnek-e. Szóval szenzációs, hogy itt vagyunk, elvtársak. Kötelezettségek, amiket vállalunk: két oldal üres táblázat...

Az "üres kéz", amire vissza szeretnék térni: mindegyik ország konkrét vállalásokkal érkezett meg a konferenciára. Mindegyik! Még Kína is, aki cselesen fogalmazott, hogy papíron 40%-os csökkenést mutatva növekvést produkálhasson a CO2 kibocsátásban (nem a szén-kibocsátást csökkentenék, hanem a szén-intenzitást, ami a GDP-hez viszonyított arány, tehát mindaddig, amíg a céldátumig a GDP magasabb lessz, mint a mostaninak a 140%-a, addig ugyanannyit szennyezhetnek, mint ma!) Ez egy óriási csúsztatás, mert azt feltételezi csendben és titokban, hogy a globális felmelegedés GDP-függő. Éspedig nem egyenes, hanem fordított arányban. És emellett makacsul kitartottak, mert ugyebár a kínai nép érdekei és szuverenitása... Mint Bush Rióban. "The American way of life is not negotiable" - "az amerikai életstílus nem képezheti vita tárgyát" Ha annyira ragaszkodnak a szuverenitásukhoz, akkor miért mennek világcsúcsra, miért nem mondják, hogy nekik már megvannak a vállalásaik, a többi mások dolga. Marhaság! Néha határozottan az az érzésem, hogy ahol az emberek egy irracionális hitet racionálisan próbálnak megvédeni, ott előbb-utóbb fanatizmusba vedlik át az egész.

Szóval még egyszer nekiugranék, senki sem jött üres kézzel. Akármilyen gyatra elköteleződéssel, de mindenki valamivel beszállt a buliba. Aztán őröltek a politika malmai, valúszínüleg bemutatták, hogyan kell az otthonról hozott jegyzetpapírokat beőrölni és újrahasznosítani a környezetvédelem jegyében. El is tudom képzelni, hogy hány meg hány tekercs vécépapír készült azokból a jegyzőkönyvekből! És amire véget ért a konferencia, beőröltek minden papírt, felhasználtak minden tekerést és azokon nincs más egyéb, csak sötét anyag! Ami mint tudjuk, a világegyetem kb 90%-át teszi ki.

Ezennel benyújtom lemondásomat, mely abban a percben érvénybe lép, ahogy egy másik, intelligensebb faj igényt támaszt tagságomra! Drasztutye, továris!

Diszkriminálok, de ne vegyétek rossz néven

Esment negatív diszkriminációt fogok folytatni azokkal szemben, akik nem értenek angolul, részben igazolva érezvé magam azáltal, hogy a magyart kevesebben ismerik és az angolt többen, részben meg azért, mert ez a videó angolul van s nem magyarul, s ahogy ilyenkor lenni szokott, "így jártunk".

Dr. Neil deGrasse Tyson egy erősen érdekes ember. Hamar megszerettem őt és úgy döntöttem, hogy most, a Karácsony közeledtével ez így nagyon szép lesz és szuper és ihaj! No meg kapcsolódok Zsolthoz, mert ezen a héten közös kincsre leltünk. Csuhaj!

Amiért még ez a nap fontos lehetne... izé...a tegnapi...

Megvolt a nagy sajtótájékoztató, vagy konferencia, ki emlékszik már, a CDMS kutatói előjöttek a legújabb kutatási erewdményeikkel, kissé csökkenteniük sikerült a határt, ahol a sötét anyagra lehet rákeresni. Sokat nem találtak, két esemény volt ami jelentős lehet, de a össz-statisztikai jelentősége így is csak sigma 1.5. Cool. Vagyis nem a dolog "cool", hanem "keep cool"... Amúgy sem értem ezt az egész statisztikát, nem is akarom tetetni, hogy értek hozzá. Nekem ebből csak az jön le, hogy lehetne jobb is, de valahogy mégsem az. Mert valami szigma hármat említettek, mint Szent Grál... Utána kell olvassak, a könyvek a polcon, ott van fizika, matek, minden ami kell karnyújtásnyira, tessék csak olvasni a releváns fejezeteket, mondom magamnak, nem csak szédíteni a nagyérdeműt mindenféle elvont dologgal.

Az elvonó ezután jön.

Na, még mielőtt elfelejteném!

Ma olvasom a Daily valamiben, hogy brit kutatók megfejtették két ráktípus, a tüdőrák és a bőrrák genetikai kódját! Kiderült, kb 20.000 mutáció jön létre a sejtekben dohányzás hatására, és ez az átlagos 15.000 csomag elszívott cigi hatására történik. Egy csomagban 20 cigi, az pontosan egy genetikai mutáció minden elszívott15 cigi után...

Óriási haladás! Segít majd ezeket a betegségeket sokkal hamarább diagnosztizálni, eredményesebben és célravezetőbben kezelni. Ilyenkor eszembe jut Newton. Megkérdezték tőle, hogy ha a bolygók nem kör alakú pályán keringenek, hanem elliptikuson, akkor ehhez mit tud hozzászólni, erre a csávó elvonult pár hónapra, kifejlesztette a differenciálkalkulust pár hónap alatt csak úgy heccből... Mert megtehette! Merte!

Valaki esetleg kit tudná dolgozni nekem a felfújt egó elméletét és kezelését?

Nem nekem kell igazából, csak.. van egy haver, aki kissé kezelhetetlen...

20 év

Húsz évvel ez előtt csak annyit hallottunk, hogy terroristák törtek be az országba, nyugatról támadnak, ezért vannak problémák Temesváron. A hadsereg derekasan helytáll a terroristák ellen, emberek az utcán, tartalékosok - mint apám - mozgósítva, senki sem tudja mi történik, mert ugyebár a terroristák...

Fura idő volt. Emlékszem, óriási sor volt a Posta épületében és előtte, mindenki tudni akarta, mi történik, az újságokra voltak kíváncsiak. Mondjuk, ez csak egy-két nappal Karácsony előtt volt, de ilyenkor kezdődött.

Az iskolából csak annyi rémlik, hogy valami Tőkés Lászlóról volt szó az egyik óra után, drága tanító bácsink említhette meg, ki más? Nem is tudom, hogyan tarthattam eszemben a nevet, mert szüleim kellett emlékeztessenek rá, hogy igen, meséltem a dologról. Nem csak arról. Néhány héttel azelőtt, amikor USA-CCCP csúcstalálozó volt, megtudhattuk (csak csendben, csak halkan), hogy "az amerikai meg az orosz elnök találkoznak egy szigeten a Földközi-tengeren, mindkettő mögött óriási katonai hatalom, reméljük, hogy e találkozó ezen katonai erők visszafordulását jelenti és béke lesz".

Ezt sosem felejtem el.

Az, ki történelemből jeles, vagy csak érti, hogyan kell a Wikiből információkat kifacsarni, csak rajta, nekünk annak idején a Tanító Bácsink volt a "wiki" és a talkshow is. Sokszor nem kellett szünet, csak bent maradni az osztályban és elbeszélgetni mindenféle dologról, amiről húsz év múlva kiderül, hogy kár lett volna kihagyni, mert sokan kihagyták. Örök hálám, Bíró Laci bácsi!

Hihetetlen, hogy elnyomás alatt élő emberek mennyire meg tudják találni a módját annak, hogy valahogyan mégis előre léphessenek. Valahogy megcáfolják mindazt, ami megfogható és korlátoz.

Nézem a Star Trek Enterprise-t, és ugyanezzel a mottóval találkozom:
"There's more to these humans than you can learn from a set of biometric scans"
(Több dolog rejlik ezekben az emberekben, mint amit egy halom biometrikus szkenből meg lehet tudni...)

Hihetetlennek tűnik, hogy eltelt ez a húsz év, és ugyanilyen hihetetlennek, hogy születtek emberek 89 után, akik minderre nem emlékeznek és kénytelenek mindezt "becsszóra" elhinni nekünk...

Ez is szép haladás

HIV vírus legyőzhető őssejtek segítségével. Egerekben legalábbis.
Pár hír.
Az eredeti cikk.

Sötét pletyka

http://blog.richmond.edu/physicsbunn/2009/12/08/dark-matter-rumor/

és egy update, levél a Nature-től, hogy "nehogymá!"

I was alerted to your blog of yesterday (you certainly don't make contacting you easy). Your "fact" #1, that Nature is about to publish a
CDMS paper on dark matter, is completely false. This would be instantly
obvious to the most casual observer because the purported date of publication is a Friday, and Nature is published on Thursdays. Your "fact" therefore contains as much truth as the average Fox News story, and I would be grateful if you would correct it immediately.
Your comments about the embargo are therefore, within this context, ridiculous. Peer review is a process, the culmination of which is publication. We regard confidentiality of results during the process as a matter of professional ethics, though of course authors are free to post to arxiv at any point during the process (we will not interfere with professional communication of results to peers).
Dr Leslie Sage
Senior editor, physical sciences
Nature


Akkor ez meg mi? Izgalmasabb, mint az X-Factor, komolyan!
Könyékig rágom a körmöm, becsszóra!

Tökéletes magyarázat

Ilyen jó és őszinte magyarázatot ritkán lehet hallani egy választási eredményre: "Ők jobban lopnak, azé'!"


Ponta a scăpat porumbelul



Cikk, feliratok:
http://catavencu.ro/ponta_a_scapat_porumbelul-11606.html

Majdnem elfelejtém, nagy önnep van ma otthon!

Igen, otthon nagy évfordulót ünnepelnek ma, december elsején!
Aki egy 91 éves évfordulóra gondol, amikoris Romániát Erdélyhez csatolták - nem, nem ez, más évforduló.

Nem is az Európai Unió, mint jogi személy, elnökkel, liszaboni szerződéssel, aminek pont nulladik évfordulója ma, nem!

Drága öcsém ma tölti a 25-öt!
Isten éltesse!

Ez a karácsony is hamar eljött

Pár poszttal lennebb írtam, hogy az LHC-s kutatók december végéig el próbálják érni az 1 TeV fölötti energiát az ütközések során. Nos, ez két napja sikerült is. Megengedek most magamnak egy olcsó poént, mert ha túl durvának tűnik majd, úgysem lesz ki a fejemhez vágja.

Ezeknek minden nap karácsony:))

Élet a Földön kívülről


Úgy tűnik, hogy az évekkel ezelőtt az Antarktiszon talált meteorit tényleg földönkívüli eredetű mikróbák fossziliáit tartalmazza. A kő 15 millió éve pattant le a Marsról és 13.000 éve landolt a Földön, előzetes vizsgálatok szennyezére gyanakodtak. Újabb, fejletteb technológiával viszont csak egyetlen ésszerű következtetést tudtak levonni: 14 millió éve már léteztek baktériumok a Marson!
Várjuk a fejleményeket.

Update: a fejlemény.

Karambol a föld alatt


Íme a nagy hír, hétfő délután megtörténtek az első proton-proton ütközések a Richard Dawkins által "Large Hardon Collider"-ként becézett részecskegyorsítóban. Dawkins is csak azért hívja így, mert szerinte ez tökéletesen leírja az ottani fizikusok hangulatát mostanság... Bevallom, az egészet én is nagy izgalommal követem, és tudom, hogy jönnek még nagy hírek a föld alól: Karácsonyig tervezik elérni az 1.2 TeV energiát, ami az eddig végrehajtott legnagyobb energiájú ütközések kezdetét fogja jelenteni. Egy másik hír, amit várok az a Higgs bozon megtalálása - vagy biztos kizárása. Ha volna, kivel megigyam (mondjuk aki majd megértené, miért teszem), pezsgőt bontanék, becsületszavamra!

Ahhoz képest, hogy nem is vagyok fizikus, eléggé lelkesedni tudok az ügyért, van benne valami, ami miatt sok olyan dolgot képvisel, amivel azonosulni tudok (jaj, de nyakatekert, szörnyszülött mondat, de ilyen későn már nem állok neki javítani).

S ha ez nem volt eléggé kriptikus, akkor majd következőleg igyekezni fogok:D

Választás

(mai jos informatiile importante si in romana)

A mai napon elnökválasztás Romániában, amibe a külföldön élők is belekapcsolódhatnak. Mindennek módja azonban kissé problémás, hiszen a külügyminisztérium honlapján nemhogy semmi link nincsen elhelyezve a különféle követségek és konzulátusok elérhetőségére, hanem még a címük sincsen megadva. Az egyetlen információ, amit ott meg lehet szerezni az a szavazókörzetek nyitási ideje - semmi utalás arra, hogy hol vannak azok nyitva.

Az egyedüli információt a londoni szavazási lehetőség(ek)ről egy guglizás után lehet csak megtudni, az itteni követség honlapján. Az információ szerint a szavazás lebonyolítása a "Román Nagykövetség - Konzuli Iroda" székhelyén történik, egyetlen cím van megadva, az, ahol a követség székel, vagyis a Kensington Palota mögött.

Már nem is okozott nagyobb meglepetést, amikor becsengettem a követségre, és egy fiatalember már egy papírral a kezében jelent meg és kérdezte, miben segíthet, majd ami után "megtudta", hogy szavazni indulok, átnyújtotta az előkészített papírt. Egy térkép volt rajta, hogy hogyan lehet onnan eljutni a konzulátusra, ami gyalog egy jó negyed óra.

A konzulátusnál semmi jele nem volt annak, hogy román felségterületen lennénk, semmi zászló, illetve volt egy brit és két másik, de egyik sem a dícső trikolór. A helyiség elég kicsi és zsúfolt, az emberek többsége kint állhatott sorba a Román Nagykövetség kegyeiből a zuhogó esőben (courtesy of the British Weather). Az eső elálltával a nagykövet úr volt olyan kedves felajánlani nekünk, hogy ha mégegyszer esni kezdene, bezsúfolódhatunk a kis szobába ahányan beférünk.

Amúgy az emberek barátságosak voltak, ami jó pont, mert elég sokat kellett várni. Amikor megérkeztem, a sor csak 10 méter volt, amikor kijöttem, már ötven.

Szóval, mindazoknak, akik Londonban ma vagy két hét múlva szavazni kívánnak (és román állampolgárok), a helyszín a következő: M.E.I.C. House, Addison Rd., a Kensington High Street kereszteződésénél.

PS: nemrég mások is adtak információkat, igaz, nem a hivatalos szervek. Innen két másik helyszín is megtudható.

(Sectia de votare in Londra se afla nu la Ambasada, ci la Oficiul Consular, adica la coltul dintre Addison Road si Kensington High Street. Alte locatii aici.)

Dübörög a tudomány s a technológia

Halad előre a Google, nemrég elindították a Wave alkalmazást Beta szinten, vagyis még tesztelik. Ez a technológia úgy viszonyul az emailhez, mint egy warp-drive Thomas gőzöshöz. A tesztelésbe beszálltunk, igaz, egy hónapba telt, amig jóváhagyták a kérelmet, további személyek hozzáadása a rendszerhez csak 3-4 nap kérdése volt. Remélhetőleg sikerül feltérképezni négyünknek, hogy mire is használható (chatelésre van egy rakás instant messenger, Skype, sb, tehát ez nem újdonság), igazából az érdekel bennünket, hogy mennyire alakítja át a kommunikációt a XXI században. Meg aztán azért is érdekel, mert ki szeretnénk próbálni, mennyiben segít be a szervezésbe, rendezvények és egyéb dolgok összehangolásába s nem utolsósorban, mert új és felfedező kedvünkben vagyunk.

Még egy: a Google bemutatta a Chrome operenciás rendszerét, tárolt oldalról sikerült csak megnézni, miről is szól igazán. Amit tudni lehet: Linux alapú, bootolás pár másodperc csak, érdekes, tesztelném. Majd.

Ami ismét érdekes, az az új YouTube kiegészítő (nemcsak) siketeknek. Valós idejű beszédfelismerő szoftvert kapcsoltak a videókhoz (egyelőre csak 13 csatornán és csak angolul - egyfajta proof of concept). A szoftver felismeri az elhangzott szavakat, feliratozza a videót, egy másik szoftver akár fordít is. Egy másik újdonság az, hogy a videókhoz feltöltött feliratfájloknak nem kell időkódoltnak lenniük, a szöveg alapján beazonosítja a progi, hogy mikor rakjon ki egy adott sort. Cool.

Közben kiderült, hogy Univerzumunk valószínüleg csak egy a sok univerzum közül, ugyanis többszáz galaxishalmaz (tehát nem csillagrendszer, nem galaxis, nem galaxishalmaz, hanem több száz halmaz!) csörtet egy bizonyos irányba, vsz egy szomszédos univerzum által kifejtett csalogatásra válaszolva. Hűha! Mind-boggling!

Ha már ilyen nagy dolgoknál tartunk, újraindult a nagy hadronütköztető, az LHC, már csak úgy zsonganak a protonnyalábok! Hamarosan ütközések várhatók és kvark-glüon plazma! Yummy! Egy kedves ismerősöm még egy fényképpel is megajándékozott nemrég, amint a Compact Muon Solenoiddal a háttérben, védősisakkal a fején mereng a világ dolgairól. Nem rakom ki:))

Ha mindez nem elég, az IBM mérnökeinek sikerült legelőször szimulálnia egy macska agyát, 1 milliárd neuronnal és 10 trillió szinapszissal! Félelmetes!

Lazításnak egy kis bulvár: Belle de Jour, akiről filmsorozat is készült Billie Piper főszereplésével leleplezte önmagát, brit kutató, és interjút is készített vele a NewScientist.

Csak egy vonás


Teljesen meglepő, hogy az utóbbi időben hányszor kell visszatáncoljak, de ezzel jár az élet. Előző bejegyzésemben említettem, hogy "más az uralkodó és más a blogger", erre fel európai vezetőink összeülnek, hogy csakazértis nekik legyen igazuk és ne nekem. Dirrekt csinálják, mondom én! Herman Van Rompuy, az Unió első elnöke egyben blogger is.

Igaz, azért a királynőről is megemlítettem, hogy autószerelő, I. Mihály királyunk pilóta volt, Ceausescu meg suszter... Aki azért maradhatott volna a kaptafánál, ami azt illeti. Az összes többi eset... hogy is mondták több mint húsz éve?

"multilateral dezvoltat"...

Munkamegosztás

Már harmadik éve vagyok Londonban, de mindig sikerült a királynővel elkerüljük egymást. Erre fel tegnap megtudtam, hogy ha az egyetemről a Buckingham palotához sietek 11 órára, akkor talán láthatom is. Ma volt a híres-nevezetes "State Opening of Parliament", amikor is a királynő a Parlamentben felolvassa a miniszterelnök által megírt "Queen's Speech"-et, a királynő beszédét. A díszes menet pár perccel 11 előtt a Buckingham palotától indul. Előbb a zenekar vonult ki a kapu elé, majd a lovas testőrség egy része. Őket követte három hintó, az elsőben ott ült a királynő és Fülöp herceg. Egy külön hintó vitte a koronát. Kis huzavona után sikerült a Parlamentnél is jelen legyek, amikor visszafelé indultak, akkor már nem ötven, hanem kb nyolc méterről sikerült látni a királynőt.

El is gondolkoztam.

Én nem tudnám mit csináljak egy olyan hintóban. Valúszínüleg nincs meg hozzá a képesítésem, nem királyoskodásból, hanem földmérésből szereztem diplomát. De a királynő elég jól feltalálta magát. Hogy is fogalmazzak... úgy beleillett az egész képbe. Valószínüleg nem volna neki ilyen könnyű elektrooptikus műszert kezelni - habár itt erősen meg kell gondolkozzak, hiszen képzettsége neki is van, ha jól emlékszem, egykor príma autószerelő volt.

Most más szereli az autókat, más mér földeket, más az uralkodó és más a blogger.

Ugye, milyen jó munkamegosztás?

Még pár hónap körömrágás

Érdekes, hogy az ARCA honlapja még nem, de a Realitatea már hírei közt hozza, hogy pár hónapra lefújták a román rakéta ügyét. Egy erős szél megcsavarta a léggömböt, amit egy.két órán át próbáltak kiegyenesíteni, közben a nap vesztett lufimelengető erejéből. Ami kevésbé meglepő, hisz november van. Az egész cókmókot pakolják és viszik az ARCA Râmnicu Vâlcea-i főhadiszállására.

Ejősen szojítunk!

Megy a műsoj, megy fel a jakéta:

REALITATEA.NET - REALITATEA.NET transmite LIVE lansarea primei rachete spaţiale româneşti

Itt van/volt dirrektben:
http://www.realitatea.net/arca

Update:


Baj volt a lufival, senki sem gondolta volna, hogy egy ilyen nagy gömb össze tud bogozódni.
Nos, össze tud. Világpremier. Szegény ARCA, holnap újra próbálkoznak.
Stay tuned.

Jéé! Végre itt a Karácsony!

Nem viccelek, tegnap Jim Carrey felkapcsolta az Oxford street-i karácsonyi világítást.

Aztán már egy hete minden ötödik kirakat karácsonyi díszekben pompázik, továbbá ma reggel a Sloan Square-en épp munkásokat láttam, amint fenyőfákat pakolnak le egy kamionról és fognak neki díszíteni (...tehát mégsem a jézuska vagy az angyal hozza a karácsonyfát...). A bevásárlóközpontoban még lehet Halloween kosztümöket kapni, és már lehet mindenféle karácsonyi csecsebecsét is. Tegnapelőtt a rádióban meghallottam ez év legelső karácsonyi dalát is, ma este tüzijáték itt a szomszédban (szó szerint), 100.000 embert várnak, mert ingyenes.

Habár a tüzijáték nem a Karácsonyhoz kötődik, hanem egy nagy katolikus-ellenes hagyomány abból az időből, amikor a katolikusokat itten üldözték. Egy bizonyos Guy Fawkes nevű katolikus egyén (akinek nevét sokan angolok is egyszerűen és tévesen "guy folks"-nak hívják), tiltakozásul az állam katolikusellenes politikája ellen puskaporos hordókat helyezett el a parlament falai mellé, de rajtakapták. Azóta nagy tüzekkel és robbantásokkal ünneplik meg, hogy neki nem sikerült tüzet gyujtania és robbantania...

Ez az ünnep azt jelenti, hogy már javában tart a "Halloween-Guy Fawkes-Xmas-NewYear" nevezetű majd három hónapos "kommersz-kulturális karácsony és dzsenerál méjhem". Annyi lesz a tüzijáték meg a robbantás, hogy régi szokásomhoz híven egyszer-egyszer el fogom szólni magam, hogy "ezek az angolok hiányolnak egy belevaló kis éjszakai légiriadót..."

Aztán amikor tényleg eljön a Karácsony, akkorra már annyira elegem lesz ebből a konstans heppi-hekkből, hogy már a szokásos évvégi szürke, borús, esős időjárás is felüdítőleg fog hatni.

Ubuntu 9.10

Fiúk, lányok, csak ajánlani tudom. Feldobtam egy csigalassú XP-s desktop rendszerre mint második oprendszer, pontosabban az Ubuntu KDE felületét, tehát a Kubuntut. Azt nem mondanám, hogy egycsapásra szűnt meg minden olyan probléma, ami a géppel meg az egész rendszerrel addig volt (csigabiga, hálózati nyomtatás bugos), de pár óra leforgása alatt olyan tuningot sikerült végrehajtani a gépen, hogy az elképesztő. Még azt is kihoztam a masinából, ami nem is volt benne. Mondjuk beletelt két-három órába, amig megtaláltam az eredeti harddrive-ot, de ez nem a rendszer hibája, hanem, hogy nem tudtam, hol keressem. Abban az esetben ugyanis egyből megkerült volna. Nos. Utána további egy óra, hogy a doboz felhasználóbarát legyen (kilenc különböző mentalitáshoz alkalmazkodjon egyszerre), s most már komolyabb előképzettség nélkül lehet használni. Egy ilyen install azóta dédelgetett álmom, hogy a laptopomra feldobtam két éve - és élt egy hónapig... Csak későn derült ki, hogy a wifi továbbra is a fekete mágia témakörébe tartozik és az én konfigurációm sajna pont az, amelyik nem annyira kompatibilis az Ubuntuval, mint kellene. Ami marha nagy pojén, mert elvileg ilyen nem szabadna megtörténjen, csak akkor, ha a hardveresek mindent összemákálnak egy fedél alá...
 Hajrá Ubuntu!

Dupla aranyos:))




Update: az előzőt levették (use of terms violation, nem értem miért) ezért itt egy másik klipp ugyanarról.

"Ez a hét is jól kezdődik" rovat. 3.:Hazafias Hétfő


Úgy néz ki, hogy a hétfő ebben a tanévben egy ritka sűrű jelenség, majdhogynem zippelt állomány. A hét összes óráinak fele hétfőre esik, a jezsu blogra is hétfőn megy a cikkem, a közösségi gyűlésünk is hétfőn van, meg minden egyéb, ami a weekend miatt elmaradt. Ennyi dolog mellé asszem belefér egy privát blogposzt is, hogy a szint ne csak profán, hanem obszcén szintet üssön meg (hogy a Pretty Woman-t idézzem.) Aztán úgy alakult a mai nap, hogy megtudtam, felavatták az új Oxford Circus gyalogosátjárót, ami tókiói mintára készült, egyszerre ad pirosat minden iránynak, s az emberek keresztül-kasul tudnak mászkálni rajta átal. London második polgármestere, Boris meg is jegyezte: "a triumph for British engineering, Japanese innovation and good old fahioned common sense". Nem is tudtam, hogy mire vagyok büszkébb: hogy brit vagyok és mérnök, vagy hogy jappán és találékony, esetleg ara, hogy momentán józan...


Ugyancsak reggel tudtam meg, hogy az ESA (our vEry own "naSA") sikeresen fellőtte a legújabb hiperszuper műholdját, az SMOS-t. Ugye, még emlékszünk az előző műholdra, mely oly szépséges és okos egyszerre. Ilyenkor nagyon büszke vagyok arra, hogy jurópai vagyok, tizenkét csillaggal a fejem körül, ami egy ilyen pörgős hétfő mellékhatása.



Este, be kell vallanom, többször is meghatódtam egy Churchill életrajzi filmen. Eccer de jó britnek lenni... (aki nem ismerné a viccet: egy belga kocsmában állandó verekedés volt a flamandok és vallonok között, amit a kocsmáros úgy oldott meg, hogy a pultnál kiírta: "Flamandok jobbra, vallonok balra". Egy este bejön a cigány, nemrég vándorolt be, s a kocsmáros szokása szerint a táblára mutat s mondja: "Flamandok jobbra, vallonok balra", Mire a cigány: "S mí bélgák instállom, merre menjünk?").



Azért maradt bennem még egy csöpp echte patriotizmus, ugyanis ezen a héten tervezem, hogy könyökig rágom körmeimet az izgalomtól, Románia első űrrakétáját tervezik fellőni, méghozzá olyant, amilyent a világ nem látott!


Helent Konstancától 100 kilóméterre lövik fel az NNSL 281 hadihajóról (Magyarországnak ugye nincs ilyen??). Elég érdekes koncept, a hajtóanyag oxigénes víz, becenevén peroxid, reméljük nem fagy meg két percre a fellövés után (ha nem fagy meg, AZ lesz a technológiai újítás, ígérem, tapsolni fogok, méghozzá őszintén). Ha összejön, mehet listavezetőnek ide.

További szép hetet mindenkinek!

Az alvás funkciója és a kérdések hihetősége

A mai nap egy konstansabb hobbimnak hódoltam, megnéztem egy előadást az agyműködés szimulálásáról. Egy érdekes jelenség, amit Larry Abbott agykutató bemutatott az az, hogy a neurális aktivitás sokkal erősebb olyankor, amikor az ember alszik, vagy éppen nem csinál semmit, vagy ábrándozik (kaotikus működés) - azonban amikor az agy külső stimulusra reagál az egész működés lecsendesedik, koherensebbé válik.

Az előadás végén az egyik kérdés arról szólt, hogy mi a funkciója az alvásnak ebből a szempontból nézve? Abbott szerint erre még nincs válaszunk.

Én egy másik kérdést tettem volna fel legszívesebben: miért tekintjük az ébrenlétet elsődleges funkciónak és az alvást másodlagosnak? Ugyanis ebből a szempontból igazán nehezen érthető, hogy milyen evolúciós előnye lehetett a központi idegrendszerrel rendelkező állatnak abból, hogy képes elaludni - Rejtőt idézve: "az ájulási agyizma elsőrendűen működik". Viszont ha megfordítjuk a kérdést, akkor már arra kel választ találnunk, hogy milyen evolúciós előnye származik annak az élőlénynek, amelyik naponta jópár órára képes ébrenléti állapotot produkálnia?

Azt hiszem, a kérdésfeltevés módja attól függ, hogy milyen háttérfeltevéseink vannak a dolgok működésével kapcsolatban.

Ha például descartesi dualizmus szemszögéből nézzük - vagy a dualizmus alapfeltételein nőttünk fel - természetesnek hangzik egy olyan kérdés, hogy "milyen evolúciós haszna van a tuatosság eltűnésének?", mivel e dualizmus az elme, a tudatosság elsőbbségét és felsőbbrendűségét hirdeti. Ugyanakkor mindezzel csak az a probléma, hogy egyszerre feltételezzük azt, hogy az elme elsőbbséget élvez (dualista örökség: a cogito az alap) és azt, hogy az elme egy evolúciós produktum (materialista beállítottság). Nem akarok most itten egyik mellett sem kardoskodni, csak megjegyezni, hogy két ennyire különböző alapfeltevésből nem lehet egészséges kérdést fabrikálni. Akkor meg ne várjunk egészséges választ. Dualista szemszögből egy kérdés maximum csak annyit mondhat: "miért válik a test naponta pár órára alkalmatlanná a tudatosság megjelenítésére, fenntartására?". Ez meg már teljesen más tál tészta, nem agykutatási terület.

Ha materialista szemszögből tennénk fel a kérdést, akkor nem fogok az elme elsőbbrendűségével előállni, olyan kérdéseket tehetek fel, mint pl. "hogyan alakult ki a tudatosság az agyban?", "hogyan szűnik meg a tudatosság az agyban?", vagy, hogy "milyen evolúciós szerepe van a tudatosságnak?". Ezeknek volna értelme. De annak, hogy "milyen előnye van a tudatosság megszűnésének?" egyszerűen csak két totál különböző kérdés kombinációjának látom. Nyelvtanilag helyes, de egyébként semmi értelme.

Valami olyasmi, mint: egy alma meg két körte az összesen hány szilva?

Boldog évfordulót, Magyarország!

Majdnem elfelejtettem, és kissé fura is erre gondolni, 1989 már húsz éve volt! Bakker! Hogyan repül az idő! Ma Magyarország ünnepli a harmadik köztársaság kikiáltását, decemberben Románia a puccsot forradalmat, ami kissé megváltoztatta a felállást Közép-Kelet Európában. Magyarországon állítólag gengszterváltás volt, Romániában még az sem, vagyis csak egy rendszerváltás. Elég fura így húsz év távlatából emlékezni vissza azokra az eseményekre, milyen volt a hangulat az utcákon, milyen volt a házakban, milyen hosszú sorok voltak a postán a friss újságért, stb.

Hosszú idő, de hamar elrepült.

Egyszer a mai nap lesz történelem...

Távolba kavarás

A napokban kissé megkavartam a helyzetet a messzi távolban, félreérthető megjegyéseket téve egy egyébként számomra többnyire semleges témában. A majd száz komment megléte egy más esetben bőven kárpótolna a témába fektetett munkáért, ebben az esetben azonban kétségeim vannak. Tényleg ezt, és tényleg így kellett volna megírni? Rendben, voltak emberek, akik vették a lapot, de ugyanannyi ember is volt, akit megbotránkoztattam, ez pedig sosem könnyű.

Egyrészt nem vagyok egyetlen téma esetében sem a langyos megalkuvás híve (sokszor sajnálom is, hogy így van - mennyire nyugodt életem lenne...), meg-megkavarom az állóvizet nemcsak magam, hanem mások esetében is; másrészt meg kezd bennem kialakulni egyfajta "család fekete báránya" feeling, ... mit finomítok, ez rég megvan, talán az okát is tudom, néha meggondolatlanná tesz, s az csak fél vigasz, hogy kétoldali genetikai örökség.

Majd egyszer talán verset is írok róla azzal a címmel, hogy "káromolta nevemet az Élet, pedig én csak egy ember vagyok", vagy valami ilyesmi. Majd kialakul. Addig is sok megírt oldal lefolyik a jezsu.blogon.

Szabotálja magát az LHC, vagy valami más?

Az LHC-t indulása (hehe, jó vicc) óta egy sorozat balszerencse érte, éri. Sokaknak megkönnyebbülés, sokaknak gyanús. Két fizikus előjött azzal az ötlettel, hogy valószínüleg a remélt Higgs bozon, aminek a felfedezését az LHC-től várják visszahat a tér-idő kontinuumra és megakadályozza saját felfedezésének lehetőségét. Eddig a papirusz. Most egy kis eszmefuttatás.

Egy ilyen lehetőség azokat a sci-fi sztorikat juttatja eszembe, amelyekben a főhős visszatér a múltba és megöli saját nagyapját, majd emiatt őmaga nem születhet meg, de akkor nincs ki visszamenjen, hogy megölje a nagyapját, ez esetben viszont mégiscsak megszületik... stb. Egyik lehetőség, hogy eből a paradoxonból kilábaljunk az volna, hogy az időt nem egy egyenes zsinórként képzeljük el, amelyben csak egyféleképpen történhetnek a dolgok és minden determinálva van, hanem minden egyes olyan pontnál, ahol bizonytalanság merül fel, az idő szétágazik. Onnantól fogva két univerzum fog létezni, az egyikben a foton átment a félig áteresztő tükrön, a másikban visszatükröződött. Mindkét univerzumban ugyanazok a lények folytatnák életüket. Ezt a modellt multiverzum-modellnek nevezik. Ebben a modellben, ha valaki visszamegy az időben és megöli saját nagyapját, azzal nem fogja befolyásolni saját eredeti idővonalát, csak azt, amelyikben a nagyapja elhalálozik - még mielőtt utódokról gondoskodna.

Hasonlóképpen, ha a Higgs-bozon tényleg ilyen visszahatást eredményezne az idővonalra és az idő lineáris, akkor paradoxonnal állunk szemben, amit kétféleképpen lehet megoldani: vagy az idő nem lineáris, vagy a visszahatás-elmélet hamis. Arra, hogy a visszahatás-elmélet mennyire hamis vagy nem, nincs dirrekt módunk következtetni, indirrekte is csak úgy, hogy "amennyiben az idő nem lineáris, a visszahatás-elmélet igaz lehet, de nem föltétlenül". Ugyanis valami igazság csak lehet a dologban, viszont nem biztos, hogy épp visszahatásról van szó.

Észrevettem ugyanis, hogy amennyiben ejtjük a lineáris idő elvét, nincs is szükség a visszahatás-elméletre, hogy megmagyarázzuk azt, ami történik:

Amennyiben az LHC működése végzetes volna az univerzumban jelenlévő tudatos lények létére nézve, annyiban csak azokban az univerzumokban létezhet tudatos reflektálás az eseményekre, amelyekben az LHC nem indult el (legalábbis addig, amig olyan körülmények nem alakulnak ki, amik az LHC működése mellett lehetetlenné teszik annak veszélyes működését). Ez az elmélet anélkül magyarázza meg, miért van annyi probléma az LHC beindítása körül, hogy ellentmondásba keverné az idővonalat. Megsemmisült univerzumok természetesen léteznének ebben az esetben, csak nem volna tudatos lény bennük (értelemszerűen), aki gondolkodni tudna minderről. Csak mi létezünk azokban az akár nagyon valószínütlen világokban, amelyekben a baleset nem történt még meg.

Nos, ezt tessék rágcsálni és ne mindenféle marhaságot, ami emitt-amott fellelhető.
(mondjuk, úgyis mindegy, az a tíz-tizenöt olvasó se nem oszt, se nem szoroz... de legalább szórakozik egy kissé normálisabb elméleten)

Elhunyt...

...aki nélkül valószínüleg nem kínozhattam volna magam hónapokig az elektromos gitárral, a gitárt meg magammal.

Mi számomra az elektromos gitár?

Yngwie Malmsteen pörgő ujjai, Joe Satriani lángoló technikája, Dave Gilmour érzelmes szólói, saját reményeim küszködéseim, amikből csak ritkán jön elő zene.

Így mindent átível.

Örök hálám mester, akkor is, ha csak csodálni tudlak!

Találtam valami hasznosat

Végre:)

Törülköző

Tegnap háromszor is megjelentem a többiek előtt egy nagy törülközőt cipelve magammal. Reggel még azt hitték véletlen, talán a mosodából jövök, délben még csak furcsa volt,  este viszont már gyanúsan néztek, amig nem kívántam "Happy International Towel-Day"-t, mire végre valakinek leesett:))
Vagy legalábbis úgy tűnt... Sosem lehet biztos az ember, mennyire hihető valaki, aki nem hordja magánál a törülközőjét.

Szesszó, vizsgahangulat

A single grain can tip the scale
Amidst the burden the scale will prevail
Showing what’s worth being here
Storyteller by a hearth of stone
A white little creature purring me
My childhood kingdom gone in time
The islands filling my mind with blue
The one in special, heaven’s court

All the joy unforgiven by this task

An errant soul, homeless and foul
All gone but the will to
Live to tell the tale

The days are filled with anxiety
Frustration, one right note a day
Where to find a perfect tune
Just do the work and take a step back

All the joy unforgiven by this task

An errant soul, homeless and foul
All gone but the will to
Live to tell the tale

Dark chambers of my mind
Locked around the neck of my love
None of you understand
And it doesn’t matter
To a broken marionette like me (me)

An errant soul, homeless and foul
An errant soul, homeless and foul 
All gone but the will to
Live to tell the, to tell the tale

(Nightwish - Live To Tell The Tale)

Ennyien nem haltak bele

rá lehet kattintani, oszt életre kel

Minták és ereklyék

Az ESA azt tervezi, hogy egy szondát küldjön a Marsra, ami majd egy talajmintával fog majd hazaküldeni egy rakétát. Nagyon ambiciózus terv, nagy haladást remélnek tőle. Ugyanakkor, szerény véleményem szerint ez az egész legjobb esetben is csak egy szemkiszúrás, mintha nem volna más, amivel foglalkozzanak. Egy magára valamit is adó geológusnak (martológusnak - ha van ilyen) egy minta nem elég, elég csak egy pillantást vetni a Brit Szigetek geológiai térképére

Mindez ahhoz hasonlítható, amikor valakit arról próbálunk megítélni, hogy milyen szögben tartja a villát a kezében a szombat esti spagettiparti ötödik percében... No mindegy, hát sok sikert az ESÁnak, ha tényleg ez a szándéka, drukkolok is nekik, legyen meg a sikerélményük, hisz óriási munkát kell ebbe a tervbe fektessenek és rengeteg a hibalehetőség. Csak azt kétlem, hogy az eredményt majd komolyan lehet venni. Szerintem leginkább arról szól az egész, hogy legyen a Földön a Mars egy darabkája, amit ki lehet állítani, lehet csodálni, lehet rá hivatkozni, benne lesz a történelemkönyvekben, egy lapon fogjuk emlegetni Magellánnal, Armstronggal. Gagarinon még gondolkozunk... Itt jön közbe a "public support", ami nélkül finanszírozás nincsen, a tisztelt publikumnak meg kézzelfogható eredmény kell. Akkor is, ha tudományos értéke megkérdőjelezhető.

Ez a harc lesz a végső...

Na ezt dupla pofátlanságnak tartom az MSZP részéről. Részben az új miniszterelnökjelöltet hozza kínos helyzetbe, aki vért izzad, hogy középre mozduljon (már csak az állításaiból kiindulva) és most azon vacillál, hogy merje-e énekelni a dalt, vagy ne, részben pedig a magyar nép arculcsapása, húsz évvel a gengszterváltás után.


Ez a mese is hogy megváltozott...



Hűha!

Kicsit nem néz oda az ember, s mik történnek, Fecó ismét lemegy holdsarlóba:

Miss Universe

Végre valahára fel sikerült bocsátani az eddigi legszebb műholdat. A Goce (GRAVITY FIELD AND STEADY-STATE OCEAN CIRCULATION EXPLORER) nagyon érzékeny műszerekkel a Föld gravitációját fogja mérni az elkövetkezendő 1-2 évben 280 km magasságból. Poláris pályán repül, 96.7 fok inklinációval. A műszer érzékenységét úgy írják le, hogy egy óceánjáró hajó fedélzetére eső pihetoll hatását is ki tudná mutatni - ha épp a hajóhoz lenne csatlakoztatva. Ehhez a pontossághoz az kell, hogy a műszer helyzetét 1 pikométer pontossággal meg tudják határozni. Egy pikométer egy atom átmérőjének egy százaléka - mondják...

A Föld gravitációja nem ugyanaz minden felszíni ponton, ezért a magasságmeghatározásoknál nem a bolygó matematikai idealizált alakját, a forgási ellipszoidot, hanem az ú.n. geoidot használják, ami egy olyan képzeletbeli felszín, amelyen a gravitáció szintje ugyanaz, mint a középtengerszinten mért gravitáció.  És ez még csak az egyszerűbb megfogalmazás... Ennek következtében a helyi függőlegesek bizonyos szöget zárnak be az ellipszoid sugarával. Továbbá a geoid hol alatta, hol fölötte van a Földfelszínnek, valamint az óceánoknak. A következő képen látható, hogy hogyan nézne ki a Föld, ha ugyanolyan sűrűségű anyagból (pl. vízből) állna mindenütt és a gravitációs hatások ugyanazok lennének, mint most (amikor a sűrűség nem ugyanaz). Kontinensek alatt ez nagyobb, tehát a geoid felülete az ellipszoid fölé kerül, az óceánok esetén pedig, ahol a sűrűség kisebb, ott az ellipszoid felszíne alá. És ez megint csak egyszerűsítés, de a célnak megfelel.

A műhold egyik érdekessége, hogy ionhajtóművel rendelkezik, amit a britek gyártottak, ez xeon-ionokat gyorsít fel 40.000km/h sebességre. Azért ionhajtómű, mert egyrészt ezen a magasságon meghajtás nélkül pár hónap alatt lezuhanna, másrészt meg konvencionális rakétahajtómű csak megzavarná a műszerek működését.

Szóval egy az egyben egy gyönyörűség, és már alig várom a következőt, amit az ESA felbocsát:)

Update 21:45
s ott vannak a Twitteren is, ahogy lassanként mindenki (...) és a jelek szerint már van jel és a távérzékelés kitűnően müxik:)

Watchmen - Őrzők

Ez úgy néz ki, manapság egy úgymond kötelező post, mindenféle mánia tárgya és okozója, "A" szuperhősfilm egyesek szerint, szétlapított képregény mások szerint. Erről mindenképp kell írni egy filmkritikát, aprólékosan belemenve a részletekbe, lehetőleg a poént nem lelőve. Már hasogatott a fejem péntek délután, tehát így is úgy is mozi lett volna belőle, ezt a filmet meg egyszerűen le akartam tudni, még mielőtt túl sok kritikát hallok, olvasok, még mielőtt elképzelném, miről is van szó. A képregényt nem ismerem - habár láttam a könyvesboltban még decemberben, amikor még nem is tudtam, hogy hamarosan itt lesz a film is. Amúgy maga a képregénystílus elég ismerős nekem, régen egy 200 pédányos gyüjteményem volt, valahol még megvan, az öcsém az őrzője, állítólag nagy betűkkel a dobozra van írva, hogy "NE NYÚJ HEZZA, NEM TÜZGYÚTÓ!" Szóval megvolt nekem is a képregénykorszakom, akkor kezdtem megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy a pont-pont-vesszőcske nem kifejezetten realisztikus karakterábrázolás, érdemes mélyebben belemenni, gyakorlolni azt a rajzolást. Úgy no, hadd tanuljon a gyermek. Ja, és előre kimondom, az Egri csillagok "megvolt" már 9 évesen, tehát az olvasást nem itt kezdtem. Nos. Folytassuk. 

Zack Snyderről a plakátok azt állították, hogy a "300" "vizionárius rendezője". I beg to differ. Szóval ezt az apróságot azért kihagyhatták volna részemről, épp visszagondoltam, hogy egyszer a 300-at néztük meg a Rocky Balboa helyett, mert az állítólag túl agresszív volt, az előző meg "hősies". 

El is indultam vacsora után rögtön, s csak a metrón vettem észre, hogy figyelmetlenségből ez az ember nem fontot, hanem lejt vett magához, tehát irány haza s keressél, ember, más mozit, harminc perc csúszással az előbbihez képest. Ja, és az asztalkendőt már nem kell magaddal vinned, pénzcsere presztó.

Sikerült is találni egy mozit, amely egy elég kucifántos helyen van, Camdenben, úgyhogy jó negyed óra el is telt azzal, hogy megtaláljam, szerencsére a buszon lenyúltam egy olyan újságot, aminek lenyúlása nem lopás, mert ingyenes, abban nagy nehezen megtaláltam a mozi címét (ugye milyen praktikus?). Kiszolgálás elsőrendű, még volt is jegy, hely nem annyira. Zsírozott szemmértékkel le is mértem, a vászon jobb alsó sarkától úgy slussz per kábé öt méterre lehettem, de ha hat volt, ám legyen, a bal sarkáig már nem láttam el. El is határoztam, hogy emiatt én nem fogom magam felidegesíteni, ennyi gubanc után nem hiányzik, hogy az zavarjon be, hogy "csak" a film fér be a látóterembe. Legalább van extra legroom, ami egy két óra negyven perces film esetén imperatívusz. Gondoltam, a film előtti fél óra reklám alatt majd tréningezem magam a perspektívához. Szóval megadtam a módját. 

A tőlem jobbra ülő pasi szerintem elaludt a főcím első öt perce alatt, mert a kezdő jelenet ajtóberúgása alkalmából olyan ünnepélyes felugrást produkált rajtaütésszerűleg, hogy le a kalappal. Tovább már nem is mert elaludni, folyton bökődte magát, hogy ébren maradjon, már épp azon kezdtem gondolkodni, hogy talán nem veszi a stílust (ami alapból kétdimenziós karakterábrázolás, képregény-stílusú perspektívák, narráció, szövevényes sztori)? Talán a zene nem tetszett neki... Ugyan ki rakná egy filmbe a 99 Luftballon-t, a Halleluiah-t és egyéb nyolcvanas évekbeli slágereket random módra, mintha az ember kereskedelmi rádióstációt hallgatna képregényolvasás közben? (Tyler Bates, of course). Az atmoszférával lehetett valami baja a szomszédnak, ami autentikusan szubkulti képregényesre sikeredett, és ez nem megszólás, hanem dícséret. Aztán arra a következtetésre jutottam, hogy tuti naggyon de naggyon fáradt lehetett szegény. Javasolnám neki, hogy nézze meg még egyszer, pihent fejjel, mert lemaradt egy élvezhető (*****) filmről.



Utóirat: Rorschach rulez! Ő a narrátor. Több jó beköpése volt, az egyik, a börtönben: 
"Ne gondoljátok, hogy én vagyok veletek összezárva! Ti vagytok velem!"

Lenyúltam


Marabu mesternek egy zseniális rajza, nagyon aktuális,  továbbá mély igazságok vannak benne elrejtve.


Ezt még friss, gőzölög...


Évekkel ezelőtt, amikor gombászni mentünk, mindig figyeltünk, ha valami gőzölgött, az azt jelentette, hogy nagyon figyelni kell... Namostmár, ez tegnap jött, Ausztráliában filmezték, szombaton vették csak észre, akkora aszteroida, amekkora Tunguzkát száz éve megrázta (20-50m). Nem is volt távol, csak 60.000km, ami csillagászati léptékben ehejt van (30.000km-re még találhatók távközlési műholdak).
Nem vészes, csak éppen azt jelzi, hogy mennyire kezdetleges az előrejelzési technológiánk. 
De azért úgy néz ki, a hülyének szerencséje van általában...

Bootstrapping, FD

Azoknak, akiknek ez a kifejezés (még) nem ismerős, javaslom ezt a linket

Nos, vágjunk bele. A mindennapjaink tele van olyan folyamatokkal, amelyek saját magukat termelik ki és tartják fenn. Ilyen például az, amikor számítógépünk induláskor elindít egy programot, ami arra szükséges, hogy a programok a számítógépen futni tudjanak. Ezt nevezik óperenciás rendszernek. "Ha a bárónak egyszer állítólag sikerült, nekünk miért ne" alapon ügyes kis programozók megoldották a kérdést: az induló rendszer önmagát önmagán elindítja (ami így röviden egy nagy pontatlanság, de a célnak megfelel. Esetleges kritizálók jogosan kifejthetik, de nem szükséges:) ). 

Egy másik ilyen folyamat, amikor térképészek és térképészpalánták nekivágnak tájékozódni, hogy térkép legyen belőle. Izgalmas folyamat, erről már én tudnék többet, mindenesetre egy gyönyörűszép folyamat, amelynek során információ lesz abból, amit mások köznyelven "fergeteges kóborlásnak" neveznek. Ha papírra vetjük, az eredmény térkép lesz, ha dugaszba, dzsípiesz (kábé).

Egy harmadik példa az, amikor egy szerteágazó pénzügyi Gulliver (színes kép, érdemes rákukkintani) profitgyártásba kezd az által, hogy fogadásokat köt saját magára, bebiztosítja jobbkezét balkeze ellen, balkezét a jobb füle ellen, leosztja a nyereséget a két kéz között és legalább egyiket zsebrevágja, másikkal elégedetten rágyújt... Ebből lesz a pénz, instállom.

Irónia azért még van. A számítógép néha épp bootolás közben fagy le, oszt várhatjuk, mig kiolvad, a térképészek néha fergeteges eltévedéseket tudnak produkálni, és az éajdzsíről is kiderülhet, hogy nem épp egy dzsiájdzsó (62 milliárd dollár veszteséggel zárta a legutóbbi negyedévet). Nem semmi, épp olvasom, hogy az eddigi legnagyobb negyedéves veszteség, ha nem számoljuk Mari néni kínai vázáját, ami múlt héten törött össze, az meg szerinte felbecsülhetetlen... Kiráz a hideg, ha belegondolok, a biztosító, akit biztosítani kell, mert magát már nem tudja... Olyan mint... mint a tűz, ami nem égeti magát... vagy a víz, mely magát szárazon tartja... no jó, lehet, hogy vannak jobb példák is.

Hát igen. A világon mindenütt nagyjából ugyanazok a folyamatok zajlanak le (mondhatná valaki), csak mindegyiknek más a megnyilvánulása, más a hatása. 

(Bootstrapping for Dummies, avagy Fából Vaskarika)

Dydd Gwyl Dewi Hapus - Happy St David's Day

Ha már kultúrális elementumokat mutogatunk be, Wales népe ma ünnepli Szent Dávid ünnepét. A félreértések elkerülése végett ennek a Dávidnak semmi köze a hárfához, inkább úgy kell elképzelni, mint egy hatodik századi Supermant, nárcisz-jellel a mellkasán, vagy egy Padre Pió-t, akinek egy szavát sem értjük mert walesiül beszél. A legenda szerint egy szent harminc évvel születése előtt megjövendölte Szt Dávid születését, annak ellenére, hogy az átlag áldottállapot kilenc hónap. Állítólag egy szikla csúcsán született, egy nagy vihar közepette, és az esemény olyan intenzív volt, hogy anyjának (Szent Non) markoló keze nyoma mai napig is a sziklában van. Sőt, egy villám ugyanakkor bele is csapott a sziklába, ami azonnyomban ketté is hasadt. Ennek következtében, vagy éppen ettől függetlenül a gyerek neve Dewidd/Dyfed lett. 

Növekedett, kolostorba vonult, és életét csodás gyógyulások kísérték, aszketikus élete miatt sokan irígykedtek rá, meg akarták mérgezni, de miután megáldotta és elfogyasztotta a mérgezett kenyeret, nem történt semmi baja. 550-körül kolostort alapított ott, ahol ma az Egyesült Királyság legkisebb városa, St David's áll. 

Szent Dávid a fáma szerint több mint 100 évet élt, 589 március elsején halt meg. 1123-ban II. Kallixtusz pápa szentté avatta, azóta Wales védőszentje. Mai napig elterjedt szokás, hogy emlékére nárciszt osztogatnak ezen a napon, mint mi magyarok a rózsát Szent Erzsébet emlékére.

Kalevalan päivä

Február 28-a Finnországban a Kalevala Napja. A XIX. században Elias Lönnrot orvos és néprajzkutató tucatnyi utat tett meg, hogy összegyüjtse és összeálló történetté kovácsolja a nép száján forgó dalokat. 1835 február 28.-i dátummal keltezte a Kalevala előszavát, ezt tartják azóta is a finn kultúra születésnapjának. Egy olyan időről szól az eposz, amikor az emberek életét láthatatlan istenek  és szellemek irányították. Lönnrot szándéka az volt, hogy megismertesse az emberekkel saját kultúrájukat, saját identitásukat. Habár az 1835-ös kiadás még kezdetleges volt, az 1849-es végleges forma az, amit a mai nap is ismerünk.

Az eposz eredetileg imígyen kezdődik:

Mieleni minun tekevi, aivoni ajattelevi 
lähteäni laulamahan, saa'ani sanelemahan, 
sukuvirttä suoltamahan, lajivirttä laulamahan. 
Sanat suussani sulavat, puhe'et putoelevat, 
kielelleni kerkiävät, hampahilleni hajoovat.

...amit még nem nagyon értek, ezért hasznos egy fordítás, pl. magyarul:

Mostan kedvem kerekedik,
Elmém azon töprenkedik,
Hogy, ím, dalra kéne kelni,
Ideje volna énekelni;
Szavaim számban olvadoznak,
Beszédim bátran buzognak,
Nyelvem hegyén hajladoznak.

Figyelmemet(, however,) az angol fordítás ragadta meg, nagyon erőteljes ritmusa és a kifejezőereje, és ha az élet úgy hozza, hogy időm is lesz, a következő hónapokban mindenképpen tovább olvasom:

I am driven by my longing,
And my understanding urges
That I should commence my singing,
And begin my recitation.
I will sing the people's legends,
And the ballads of the nation.
To my mouth the words are flowing,
And the words are gently falling,
Quickly as my tongue can shape them,
And between my teeth emerging...

Hamv.

Tegnap Hamvazószerda volt és a sok - ide nem kapcsolódó, de mégis kiemelkedő - dolog közül egy paradoxon ragadta meg a figyelmem. Angolul feltűnőbb volt, azt majd a végén, most magyarul: tehát ott a napi evangéliumi rész, ami így hangzik: 
Amikor böjtöltök, ne legyetek mogorvák, mint a képmutatók! Keserű arcot mutatnak, hogy az emberek meglássák rajtuk a böjtölést. Bizony mondom nektek, ezzel már meg is kapták jutalmukat. Amikor te böjtölsz, illatosítsd be hajadat és mosd meg arcodat, hogy az emberek ne vegyék észre böjtölésedet, csak Atyád, aki a rejtekben jelen van! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked. 
Mt 6,1-6.16-18
Világosan ki van mondva, hogy "ne legyetek mogorvák, ne ijesztgessétek a gyermekeket", erre mi történik? Tíz percre rá mindenkinek a homloka egy nagy hamufolttól szürkül (errefele ez a szokás). Angolul jobban hangzik a szöveg: "When you fast, do not look gloomy like the hypocrites."

Ugyanakkor, hogy fair legyek, ilyen jó hamvazószerdai prédikát még nem hallottam: "Ha gyereked születik, sokmindenről lemondasz, mert szereted őt. Ha a lemondás csupán önsanyargatás, nem ér semmit. A lemondásnak szeretetből kell fakadnia, olyan dologról mondj le, ami rosz a lelkednek és  árt a kapcsolataidnak." 

Tömör volt, én is tömören tüntetem fel, gondoltam, megosztom így, böjt elején, hogy ne legyen minden "gloom and doom", valami a lényegről is szóljon:)

Dum-dum-dum-dum-DUMM

Amikor kb. egy hete Mr. Mbonea, egy dodomai  tanár megérkezett látogatóba hozzánk, csak annyit tudtam róla, hogy tanár Tanzánia fővárosának egyik vezető iskolájában. A mai ebéd során megtudtam, hogy zenetanár, úgyhogy délután össze is hoztunk egy kis közös zenélgetést. Én bemutattam kezdetleges zenetechnikámat, ő meg egy nagyon népszerű tanzániai ritmust, amire az ottaniak egész éjjel bulizni tudnak. A ritmus elég egyszerű, dobra körülbelül úgy adaptálódik, hogy négy rövid ütésre egy nagyobb, hosszabb, gitárra meg E-E-E-E-E7, az utóbbi teljes hosszúsággal. A lényeg a ritmuson van, időnként lehet az akkordokat is váltogatni a fent említett séma szerint:1-1-1-1-2! Amint Mr. Mbonea mondotta, ezzel az egyszerű konfigurációval egy egész csapatot le lehet kötni egy estére, nagyon jó hangulatot kelt:)

Szőr-szálhasogatás

Egy héttel ezelőtt írtam Terry Pratchettről, neve elé illesztve a "Sir" címet, amit két napra rá kapott meg II. Erzsébettől. Ebből az alkalomból az író kifejezte azon szándékát, hogy meggyőzze a bankárokat, hogy a multimilliós búnuszokat, amiket most már állami nyomásra nem fognak kifizetni menedzsereiknek nyugodtan fordítsák csak Alzheimer-kutatásra.

Kicsit utánanéztem annak, hogy honnan is tudhattam, hogy Terry már nem "Terry", hanem "Sir Terry". Kiderült, december végén jelenik meg a lista, amely 95 oldalon át taglalja, kit fog a királynő a következő évben lovaggá avgy lédivé ütni, továbbá kitüntetésben részesíteni. Tehát jó időben elő van készítve, hogy nehogy aztán az utolsó pillanatban kelljen gondolkodni, kit is fognak lovaggá ütni.

Elővigyázatosság ide, felkészülés oda, hát nem lovaggá ütöttem két nappal a királynő előtt? :))

Nagy harc

Nos, nem én leszek az, aki a "The Wrestler"-ről filmkommentárt ír. Amit lehet, mind megírtak. Olvastam mennyekig felmagasztaló és sárba belemosó kritikát is. Engem kissé megrázott. Mármint a film. Csillagokat látok, de nem tudom hányat... Négy és öt között mozog, nem áll le, hogy meg tudjam számolni. Még azt sem tudom eldönteni, hogy az összegabalyodott élet realista ábrázolása okozta-e ezt, vagy az életábrázolás összegabalyodottsága, ezért leginkább kérdéseim maradtak. 

Mint például:

Mi lesz, ha az ember elveszti a hajdani csillogását?

Mi lesz, ha az ember elveszti hajdani ismerőseit, rokonait?

Mi lesz, ha megfosztják nevétől, lassan meg mindentől, ami meghatározta, amiben otthon volt a lelke?

És végül: mi lesz, ha már annyi mindent elveszített, hogy semmi veszítenivalója nincs?

10.000

Örömmel jelentem be, hogy ma este, 21:31-kor a blog látogatottsága (oldalletöltések száma) elérte a tízezret!
Az egyéni látogatók száma jelenleg 6.182-nél tart, tehát lesz még egy alkalom megülni a második tízezres megjelenését a bal alsó sarokban:)

Na, most jön a kommentár


Azt hiszem, még a vaknak is nyilvánvaló, hogy egy elitista társadalomban élünk (ja persze, most meg kritizáljuk a társadalmat, hisz jobbak, elitebbek vagyunk...). Ha nem a társadalmi státuszt hajszoljuk, akkor valamiben eliteknek kell lennünk, kiválóaknak, meg kell méressük magunkat, hogy aztán bólogatva elmondhassuk: "Igen, igen, tényleg ebben és ebben jobbak vagyunk, mert "azok" nem annyira jók".
És már el is képzeljük, hogy mások velünk együtt bólogatnak szemlesütve, miszerint "ja, tényleg jobbak, méltó sem vagyok szemébe nézni" vagy éppen "hagyjuk meg neki a tizenöt perc hírnevet...". Nem is tudom, egy saját magára valamit is adó szakács sosem fűszerezi ételeit őrölt hírnévvel, elit-szósszal, nem csupán azért, mert ilyen nincsen, hanem azért is, mert ha volna is, nem az ízéről lenne híres.

Elképzeljük mi, a többség, ki is jelentjük, mint teremtés koronái, hogy "Mi, Isten kegyelméből normális egyedek, meghúzzuk a határt ameddig tartunk, alatta fogyaték, fölötte már csak az angyalok meg a kék ég, és ezennel kijelentjük, hogy ez meg ez a normarendszer ami szerint napjainkat formáljuk és ez az, ami minket boldoggá fog tenni, mindörökkön örökké, Ámen!". 

Hosszú utat tettünk meg addig, hogy azokat, akiket a "fogyatékos" jelzővel illetünk ne mindig újjal való mutogatás és lenézés tárgyaként kezeljük, hanem elfogadjuk a társadalom ha nem is konvencionális (elitista meghatározás szerinti) értelemben vett "hasznos" tagjaiként, de értékesekként mindenképpen. Sokakat a tolerancia és egyenlőség jegyében belevonunk a magunk játszmáiba, egymás ellen úszítjuk szépségversenyekben, hogy továbbra is legyen győztes, legyen vesztes. Hű, de mennyire az az érzésem, hogy az "egyenlőség" eszméje nem azt jelenti, hogy egyenlően értékes, hanem azt, hogy egyenlően versenyezhet, hogy bebizonyítsa, értékesebb!

(Most egy kicsit kiengedem magamból az idealistát.)

Tűkön ülve várom azt a napot, amikor meg merjük tenni, hogy ha civil vezetőinknek nem is, de vallási vezetőinknek szellemileg fogyatékos személyt merünk választani, és odafigyelünk minden szavukra. Komolyan vesszük szándékát, amikor az előre előkészített Nagy Erkölcsi Kódex felolvasási estjén mindenki remegve várja, hogy éppen a tinédzsereket, a rockzenét vagy a melegeket fogja kiátkozni a szent atya, erre ő labdát kér magának és játszani kezd a harmadik sorban ülő ötéves gyerekkel. Jujj de közel lesz akkor mindez a Valósághoz! Vallási vezetőként egy olyan személy, aki attól boldog, hogy rád mosolyoghat, és nem attól, hogy mindent ide-oda igazgat (azok meg oda-ide visszaigazgatják magukat, amig nem néz oda...).

Még vita sem lenne arra vonatkozólag, hogy kijelenthetjük-e, hogy szent. Aki valamikor is időt szánt egy ilyen áldott emberre tudja, érzi, hogy miről beszélek. 

Még egy gondolat, befejezésül. Ha azt gondoljuk, hogy valakit is fogyatékosnak nevezhetünk, akkor a logikai konzisztencia érdekében mindenkit annak kell nevezzünk. Olyan nincs, hogy minden téren tökéletesen funkcionáló, minden tekintetben mintaként szereplő homo  sapiens prototypus. Vannak külön vonások, amiket egyes egyedek birtokolnak, mások nem. Vannak dolgok, emelyek nagyon nehezek az egyiknek, a másiknak meg gyerekjáték. És akkor ahelyett, hogy az egyetlen logikus következtetésre ugornánk, miszerint mindenki fogyatékos valamilyen lényeges tekintetben, csak a többség megtanulja palástolni, elkezdjük összeadni azokat a vonásokat, amik a külön egyedek tulajdonságai és úgy kezeljük őket, mintha volna egy minta-valaki, akinek mindez a tulajdonsága megvan. Innen már csak egy lépés az, hogy meghúzzuk a határt normális és abnormális között. Ez a mi nagy fogyatékunk.

Namármost kérdem én, ki itt az idealista?

(Update: mert ugyebár volt egy cikk korábban és most cross-referencelek, úgy convenience sake)

Twitter Delicious Facebook Digg Stumbleupon Favorites More

 
Powered by Blogger