Ez a mese is hogy megváltozott...



Hűha!

Kicsit nem néz oda az ember, s mik történnek, Fecó ismét lemegy holdsarlóba:

Miss Universe

Végre valahára fel sikerült bocsátani az eddigi legszebb műholdat. A Goce (GRAVITY FIELD AND STEADY-STATE OCEAN CIRCULATION EXPLORER) nagyon érzékeny műszerekkel a Föld gravitációját fogja mérni az elkövetkezendő 1-2 évben 280 km magasságból. Poláris pályán repül, 96.7 fok inklinációval. A műszer érzékenységét úgy írják le, hogy egy óceánjáró hajó fedélzetére eső pihetoll hatását is ki tudná mutatni - ha épp a hajóhoz lenne csatlakoztatva. Ehhez a pontossághoz az kell, hogy a műszer helyzetét 1 pikométer pontossággal meg tudják határozni. Egy pikométer egy atom átmérőjének egy százaléka - mondják...

A Föld gravitációja nem ugyanaz minden felszíni ponton, ezért a magasságmeghatározásoknál nem a bolygó matematikai idealizált alakját, a forgási ellipszoidot, hanem az ú.n. geoidot használják, ami egy olyan képzeletbeli felszín, amelyen a gravitáció szintje ugyanaz, mint a középtengerszinten mért gravitáció.  És ez még csak az egyszerűbb megfogalmazás... Ennek következtében a helyi függőlegesek bizonyos szöget zárnak be az ellipszoid sugarával. Továbbá a geoid hol alatta, hol fölötte van a Földfelszínnek, valamint az óceánoknak. A következő képen látható, hogy hogyan nézne ki a Föld, ha ugyanolyan sűrűségű anyagból (pl. vízből) állna mindenütt és a gravitációs hatások ugyanazok lennének, mint most (amikor a sűrűség nem ugyanaz). Kontinensek alatt ez nagyobb, tehát a geoid felülete az ellipszoid fölé kerül, az óceánok esetén pedig, ahol a sűrűség kisebb, ott az ellipszoid felszíne alá. És ez megint csak egyszerűsítés, de a célnak megfelel.

A műhold egyik érdekessége, hogy ionhajtóművel rendelkezik, amit a britek gyártottak, ez xeon-ionokat gyorsít fel 40.000km/h sebességre. Azért ionhajtómű, mert egyrészt ezen a magasságon meghajtás nélkül pár hónap alatt lezuhanna, másrészt meg konvencionális rakétahajtómű csak megzavarná a műszerek működését.

Szóval egy az egyben egy gyönyörűség, és már alig várom a következőt, amit az ESA felbocsát:)

Update 21:45
s ott vannak a Twitteren is, ahogy lassanként mindenki (...) és a jelek szerint már van jel és a távérzékelés kitűnően müxik:)

Watchmen - Őrzők

Ez úgy néz ki, manapság egy úgymond kötelező post, mindenféle mánia tárgya és okozója, "A" szuperhősfilm egyesek szerint, szétlapított képregény mások szerint. Erről mindenképp kell írni egy filmkritikát, aprólékosan belemenve a részletekbe, lehetőleg a poént nem lelőve. Már hasogatott a fejem péntek délután, tehát így is úgy is mozi lett volna belőle, ezt a filmet meg egyszerűen le akartam tudni, még mielőtt túl sok kritikát hallok, olvasok, még mielőtt elképzelném, miről is van szó. A képregényt nem ismerem - habár láttam a könyvesboltban még decemberben, amikor még nem is tudtam, hogy hamarosan itt lesz a film is. Amúgy maga a képregénystílus elég ismerős nekem, régen egy 200 pédányos gyüjteményem volt, valahol még megvan, az öcsém az őrzője, állítólag nagy betűkkel a dobozra van írva, hogy "NE NYÚJ HEZZA, NEM TÜZGYÚTÓ!" Szóval megvolt nekem is a képregénykorszakom, akkor kezdtem megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy a pont-pont-vesszőcske nem kifejezetten realisztikus karakterábrázolás, érdemes mélyebben belemenni, gyakorlolni azt a rajzolást. Úgy no, hadd tanuljon a gyermek. Ja, és előre kimondom, az Egri csillagok "megvolt" már 9 évesen, tehát az olvasást nem itt kezdtem. Nos. Folytassuk. 

Zack Snyderről a plakátok azt állították, hogy a "300" "vizionárius rendezője". I beg to differ. Szóval ezt az apróságot azért kihagyhatták volna részemről, épp visszagondoltam, hogy egyszer a 300-at néztük meg a Rocky Balboa helyett, mert az állítólag túl agresszív volt, az előző meg "hősies". 

El is indultam vacsora után rögtön, s csak a metrón vettem észre, hogy figyelmetlenségből ez az ember nem fontot, hanem lejt vett magához, tehát irány haza s keressél, ember, más mozit, harminc perc csúszással az előbbihez képest. Ja, és az asztalkendőt már nem kell magaddal vinned, pénzcsere presztó.

Sikerült is találni egy mozit, amely egy elég kucifántos helyen van, Camdenben, úgyhogy jó negyed óra el is telt azzal, hogy megtaláljam, szerencsére a buszon lenyúltam egy olyan újságot, aminek lenyúlása nem lopás, mert ingyenes, abban nagy nehezen megtaláltam a mozi címét (ugye milyen praktikus?). Kiszolgálás elsőrendű, még volt is jegy, hely nem annyira. Zsírozott szemmértékkel le is mértem, a vászon jobb alsó sarkától úgy slussz per kábé öt méterre lehettem, de ha hat volt, ám legyen, a bal sarkáig már nem láttam el. El is határoztam, hogy emiatt én nem fogom magam felidegesíteni, ennyi gubanc után nem hiányzik, hogy az zavarjon be, hogy "csak" a film fér be a látóterembe. Legalább van extra legroom, ami egy két óra negyven perces film esetén imperatívusz. Gondoltam, a film előtti fél óra reklám alatt majd tréningezem magam a perspektívához. Szóval megadtam a módját. 

A tőlem jobbra ülő pasi szerintem elaludt a főcím első öt perce alatt, mert a kezdő jelenet ajtóberúgása alkalmából olyan ünnepélyes felugrást produkált rajtaütésszerűleg, hogy le a kalappal. Tovább már nem is mert elaludni, folyton bökődte magát, hogy ébren maradjon, már épp azon kezdtem gondolkodni, hogy talán nem veszi a stílust (ami alapból kétdimenziós karakterábrázolás, képregény-stílusú perspektívák, narráció, szövevényes sztori)? Talán a zene nem tetszett neki... Ugyan ki rakná egy filmbe a 99 Luftballon-t, a Halleluiah-t és egyéb nyolcvanas évekbeli slágereket random módra, mintha az ember kereskedelmi rádióstációt hallgatna képregényolvasás közben? (Tyler Bates, of course). Az atmoszférával lehetett valami baja a szomszédnak, ami autentikusan szubkulti képregényesre sikeredett, és ez nem megszólás, hanem dícséret. Aztán arra a következtetésre jutottam, hogy tuti naggyon de naggyon fáradt lehetett szegény. Javasolnám neki, hogy nézze meg még egyszer, pihent fejjel, mert lemaradt egy élvezhető (*****) filmről.



Utóirat: Rorschach rulez! Ő a narrátor. Több jó beköpése volt, az egyik, a börtönben: 
"Ne gondoljátok, hogy én vagyok veletek összezárva! Ti vagytok velem!"

Lenyúltam


Marabu mesternek egy zseniális rajza, nagyon aktuális,  továbbá mély igazságok vannak benne elrejtve.


Ezt még friss, gőzölög...


Évekkel ezelőtt, amikor gombászni mentünk, mindig figyeltünk, ha valami gőzölgött, az azt jelentette, hogy nagyon figyelni kell... Namostmár, ez tegnap jött, Ausztráliában filmezték, szombaton vették csak észre, akkora aszteroida, amekkora Tunguzkát száz éve megrázta (20-50m). Nem is volt távol, csak 60.000km, ami csillagászati léptékben ehejt van (30.000km-re még találhatók távközlési műholdak).
Nem vészes, csak éppen azt jelzi, hogy mennyire kezdetleges az előrejelzési technológiánk. 
De azért úgy néz ki, a hülyének szerencséje van általában...

Bootstrapping, FD

Azoknak, akiknek ez a kifejezés (még) nem ismerős, javaslom ezt a linket

Nos, vágjunk bele. A mindennapjaink tele van olyan folyamatokkal, amelyek saját magukat termelik ki és tartják fenn. Ilyen például az, amikor számítógépünk induláskor elindít egy programot, ami arra szükséges, hogy a programok a számítógépen futni tudjanak. Ezt nevezik óperenciás rendszernek. "Ha a bárónak egyszer állítólag sikerült, nekünk miért ne" alapon ügyes kis programozók megoldották a kérdést: az induló rendszer önmagát önmagán elindítja (ami így röviden egy nagy pontatlanság, de a célnak megfelel. Esetleges kritizálók jogosan kifejthetik, de nem szükséges:) ). 

Egy másik ilyen folyamat, amikor térképészek és térképészpalánták nekivágnak tájékozódni, hogy térkép legyen belőle. Izgalmas folyamat, erről már én tudnék többet, mindenesetre egy gyönyörűszép folyamat, amelynek során információ lesz abból, amit mások köznyelven "fergeteges kóborlásnak" neveznek. Ha papírra vetjük, az eredmény térkép lesz, ha dugaszba, dzsípiesz (kábé).

Egy harmadik példa az, amikor egy szerteágazó pénzügyi Gulliver (színes kép, érdemes rákukkintani) profitgyártásba kezd az által, hogy fogadásokat köt saját magára, bebiztosítja jobbkezét balkeze ellen, balkezét a jobb füle ellen, leosztja a nyereséget a két kéz között és legalább egyiket zsebrevágja, másikkal elégedetten rágyújt... Ebből lesz a pénz, instállom.

Irónia azért még van. A számítógép néha épp bootolás közben fagy le, oszt várhatjuk, mig kiolvad, a térképészek néha fergeteges eltévedéseket tudnak produkálni, és az éajdzsíről is kiderülhet, hogy nem épp egy dzsiájdzsó (62 milliárd dollár veszteséggel zárta a legutóbbi negyedévet). Nem semmi, épp olvasom, hogy az eddigi legnagyobb negyedéves veszteség, ha nem számoljuk Mari néni kínai vázáját, ami múlt héten törött össze, az meg szerinte felbecsülhetetlen... Kiráz a hideg, ha belegondolok, a biztosító, akit biztosítani kell, mert magát már nem tudja... Olyan mint... mint a tűz, ami nem égeti magát... vagy a víz, mely magát szárazon tartja... no jó, lehet, hogy vannak jobb példák is.

Hát igen. A világon mindenütt nagyjából ugyanazok a folyamatok zajlanak le (mondhatná valaki), csak mindegyiknek más a megnyilvánulása, más a hatása. 

(Bootstrapping for Dummies, avagy Fából Vaskarika)

Dydd Gwyl Dewi Hapus - Happy St David's Day

Ha már kultúrális elementumokat mutogatunk be, Wales népe ma ünnepli Szent Dávid ünnepét. A félreértések elkerülése végett ennek a Dávidnak semmi köze a hárfához, inkább úgy kell elképzelni, mint egy hatodik századi Supermant, nárcisz-jellel a mellkasán, vagy egy Padre Pió-t, akinek egy szavát sem értjük mert walesiül beszél. A legenda szerint egy szent harminc évvel születése előtt megjövendölte Szt Dávid születését, annak ellenére, hogy az átlag áldottállapot kilenc hónap. Állítólag egy szikla csúcsán született, egy nagy vihar közepette, és az esemény olyan intenzív volt, hogy anyjának (Szent Non) markoló keze nyoma mai napig is a sziklában van. Sőt, egy villám ugyanakkor bele is csapott a sziklába, ami azonnyomban ketté is hasadt. Ennek következtében, vagy éppen ettől függetlenül a gyerek neve Dewidd/Dyfed lett. 

Növekedett, kolostorba vonult, és életét csodás gyógyulások kísérték, aszketikus élete miatt sokan irígykedtek rá, meg akarták mérgezni, de miután megáldotta és elfogyasztotta a mérgezett kenyeret, nem történt semmi baja. 550-körül kolostort alapított ott, ahol ma az Egyesült Királyság legkisebb városa, St David's áll. 

Szent Dávid a fáma szerint több mint 100 évet élt, 589 március elsején halt meg. 1123-ban II. Kallixtusz pápa szentté avatta, azóta Wales védőszentje. Mai napig elterjedt szokás, hogy emlékére nárciszt osztogatnak ezen a napon, mint mi magyarok a rózsát Szent Erzsébet emlékére.

Twitter Delicious Facebook Digg Stumbleupon Favorites More

 
Powered by Blogger