The Man from Earth

Egy nappal ezelőtt kaptam a tippet, hogy volna egy film, amit talán érdemes volna megnézni, és hát hallgattam a bölcsek szavára. A "The Man from Earth"-ről van szó, végül meg is néztem.
John Oldman professzor úgy dönt, hogy továbbáll, ott hagyja az eddigi életét. Már pakolja a dobozait a terepjárójára, amikor felbukkannak a kollégái, barátai, hogy egy kis búcsúünnepet tartsanak. Előkerül egy üveg Johnnie Walker Green Label és a várható kérdések: miért költözöl el és hova mész. Ám a válaszra senki sincs felkészülve.


A történet, amit Oldman professzor mesél teljes mértékkel leellenőrizhetetlen. Ugyanannyira lehet igaz is, mint kitaláció, de egy biztos, érzékeny húrokat penget. Előcsalogat reményeket, csalódást, dühöt, csodálatot és hallgatóiban semmit sem hagy a régiben.

Van valami azokban a sztorikban, melyeket sem cáfolni, sem megerősíteni nem lehet. Ha olyan eseményekhez kapcsolódnak, melyekről biztosnak hitt ismereteink vannak, akkor ezen új adatok csak növelik a bizonytalanságot. Ha az "információ" mint olyan az a mennyiség, amennyivel az egyik rendszer a másikban csökkenti a bizonytalanság mértékét, akkor Oldman sztorija pont az információ ellentéte és az embereknek nem tetszik az ilyesmi, ami elég érthető. 

Ugyanakkor a bizonytalanság növekedése sokszor a lehetőségek kitágulását is jelenti, ami nagyszerű alkalom lehet arra, hogy valami olyan új dolog vehesse kezdetét, melyről addig  még elképzelésünk sem volt.



"The Man from Earth" (2007), IMDb 8/10

2 beszólás:

Névtelen írta...

Egyébként pedig ha tényleg előkerülne valahonnan egy ilyen John Oldman akkor valóban nőne a bizonytalanság ... De csak addig, amig ki nem vizsgálnánk... Most a film specifikus esetében nyilván John Oldman vizsgálata adná a 'jééé tényleg' élményt. Vagy az, ha mondana olyant, amit tudomány felhasználhatna, de olyant viszont azért nem mond, mert korát nem haladhatja meg, csak azt tudja amit a tudomány felfedezett...
Talán a föld lapos-kerek vitájában is volt egy hírtelen óriási bizonytalanság növekedés kezdetben...

Csiki Attila-József írta...

Egy dolog azért mozgolódott bennem. Hogyan képes valaki normálisnál hosszabb ideig megőrizni pszichikai épségét. Még én is keverem az emlékeket, ha visszanézek pár évre, meg aztán ott van a kognitív torzítás jelensége is, mely az emlékeket torzítja érzelmi gócpontok körül. Egy öregember szavai egy fokkal sem lennének megbízhatóak, mint az életéről szóló, szájról szájra terjedő és később leírt mendemondák.

A sztori alakítja az emlékeket és nem a valóság.

Twitter Delicious Facebook Digg Stumbleupon Favorites More

 
Powered by Blogger