Hát ez így mégsem kóser!

Mármint, hogy idén csak 8-9 bejegyzés jelent meg a blogomon, amikor előző években ugyanolyan gyakorisággal jelentek meg posztok, mint jelenleg a Hírcsárdán. Hogyan is lehetek ilyen kegyetlen a saját olvasóközönségemmel szemben, ennyire megvonva őket az ízes falatoktól? Pedig még nincs is itt a böjt. 

Ki ne emlékezne az óriási sikert aratott Legjobb buli a világvége, mert nem leszel másnapos (vagy valami hasonló című írásra), vagy a State of the Onion című évértékelő beszédre, amiből akár Orbán is tanulhatna (kormányzati kommunikáció-stratégiailag elhelyezett macák a háttérben - legalább ezt!), esetleg a sokak kedvencére, egy szép versre, ugyanis mindjárt itt a Karácsony és vallásos versek is fontosak, a Szerelem, szerelem c. rovat újkeletű epizódjára.

Ha eddig ilyen fergeteges (és néha dögunalmas) volt a blog, hogyan lehetett idén ennyire lapos (és még dögunalmasabb)?

Hát egyszerű, kedveseim: egyrészt az év elején nem is volt olyan lapos, másrészt meg az év folyamán az élet nagybetűs része kezdett egyre nagyobb intenzitással kibontakozni, azt pedig ugye senki sem szeretné, ha e blogon MINDEN ENNYIRE NAGYBETŰS LENNE, MERT AKKOR MINDENKI AZT HISZI, HOGY ORDÍTOK ÉS SENKI SEM JÖN VISSZA IDE!

Na ugye?

Szokásom, hogy Karácsonykor írok valami kis szösszenetet, hol Ahmadinezsádtól raktam be szívmelengető üzenetet, hol az angol királynőtől egy méltóságteljeset, tavaly például arról érveltem, hogy mindenkinek joga van azt ünnepelni, ami számára megünnepelendő.

Ennek a jegyében idén egyszerűen csak annyit mondok, hogy Áldott Karácsonyt mindenkinek és kívánom, hogy életetek, az a nagybetűs, nagyon szépen alakuljon!

0 beszólás:

Twitter Delicious Facebook Digg Stumbleupon Favorites More

 
Powered by Blogger