Az undor állami etikája

Az emberi erkölcsi megfontolásoknak több fajtája létezik. Van, aki szerint az erkölcs attól függ, hogy mennyire felelsz meg egy bizonyos szabályrendszernek. Mások szerint az erkölcs annak a függvénye, hogy a lehetséges állapotok közül melyik bizonyul majd hasznosabbnak. de létezik az erkölcsnek egy olyan változata is, amely aszerint tart valamit erkölcsösnek vagy erkölcstelennek, hogy nyugalommal gondol-e rá, vagy pedig undorodik tőle. Ezek után, természetesen, rögtön továbbtereli a hivatkozást és kitalált szubjektív erkölcsére mint szabályra, vagy mint hasznos elvre hivatkozik.

Most térjünk a konkrét példák világára. Jancsi és Juliska ülnek egy padon a város egyik parkjában. Jobb oldalra néznek, és ott fekszik egy hajléktalan. Megszólal Jancsi:
 - Undorodom tőle, börtönbe kéne zárni az összeset!
 - Börtönbe? Miért ? - Kérdi Juliska.
 - Mert a magunkfajta tisztességes emberek megérdemlik, hogy ne kelljen egész nap bűnözők közelében lenniük!

Nézzük csak, mi történt. Jancsi, aki minden valószínűség szerint Fidesz szavazó, nem veszi észre, hogy minden, magára valamit is adó erkölcsi rendszerben egy személy tetteinek erkölcsi értéke adott személy tetteitől függ és nem attól, hogy mások ettől mennyire undorodnak vagy sem. Normális ember fejében ez meg sem fordul, de ha már fejeknél vagyunk, tekintsünk a Jancsi fejébe. Így gondolkozik:
1. Én erkölcsös és jól nevelt vagyok.
2. Tehát, az erkölcsről tett kijelentéseim igazak.
3. Undorodom a bűzös Pistabától.
4. Tehát Pistabá erkölcsileg rossz.
5. Erkölcsileg csak az rossz, aki rosszat tett.
6. Tehát, Pistabá biztosan valami rosszat tett.
Összegzés: Ha undorodom valakitől, az biztosan bűnös, bűnöző, büntetendő.

Innentől már egyenes az út, a rendszerbe inputként bemegy az undor, outputként meg full HD-ben kijön az erkölcsi ítélet.

Jancsi és Juliska tovább ülnek a padon, mert a rendőr bácsi elvitte Pistabát a vesztőhelyre, hogy a világ most már sokkal fajtisztább, szőkébb és kékszeműbb lehessen. Most egy meleg párt vesznek észre. Megszólal Juliska:
 - Pfuj, ez erkölcstelen, miattuk megy tönkre mindenki más erkölcse, el velük a ketrecbe!
 - Miért éppen oda? - Kérdi Jancsi, aki valószínűleg maga is klozettbuzi, csak még maga előtt is hazudik és annyira nem is gerjed Juliskára mint híreszteli, úgy hogy nem is lesz gond kibírni az esküvőig.
 - Erkölcsileg tisztának kell megtartani a környezetünket, mert ha nem, utolér minket az Isten haragja! - tüzelődött tovább Juliska, mert tudat alatt sejteni kezdte, hogy ha Jancsi, az az érzékeny lélek elfogadhatónak tartaná a melegházasságot, akkor ő, Juliska aggszűzként halna meg, mert annyira azért nem szép, mint amilyen okosnak gondolja magát.
 - Igazad van - vette fel a ritmust Jancsi, mert érezni kezdte, hogy ha "azok" ott maradnak, saját magával is elszámolnivalója lesz - Ők egy nagy veszély mindenre, ami szent - fejezte ki elokvensen és nemes egyszerűséggel azt, hogy félti a saját takargatott szarát.

Mi történt a fejekben? Milyen erkölcsi érvek kapcsolódtak egymásba? Hasonlóan, mint fenn, csak újabb csúsztatások is felléptek:
1. Én erkölcsös és jól nevelt vagyok.
2. Tehát, az erkölcsről tett kijelentéseim igazak.
3. Undorodom a melegektől.
4. Tehát aki meleg az erkölcsileg rossz.
5. Valakit nem csak saját tettei ítélnek meg, hanem azoké is, akiket megtűr.
6. Tehát ha megengedem, hogy a bűnös köztünk éljen, akkor én is elítélendő vagyok.
Összegzés: Ha valakitől undorodom, akkor azt minél hamarabb el kell távolítani, mert ha nem, rám ragad (vagy észreveszem, hogy én is pont olyan vagyok - szerkesztői megj.)

Milyen apropón írom mindezt?

Nem tudom, ki milyen országból olvas, de az emberek mindenhol hasonlóak. Magyarországon jelenleg a hajléktalanok kriminalizációja készül undor alapon. Vagyis: valaki attól bűnös és büntetendő, mert én undorodom tőle. Ugyanez a melegházassággal kapcsolatban is: egy szimpatikus ellentüntető szavaival élve "akkor mostantól férfi és állat is házasodhat?".

Kedves Fidesz-KDNP, tudom, úgysem látjátok be a büdös életben, hogy egy egyszerű etikai érvelésben legalább háromszor csúsztattok. Undorodtok valamitől, egy lépés múlva dogmában kimondjátok, hogy ez Isten elleni bűn jele, még egy lépés múlva, hogy ergo ez büntetendő tény és ismét egy lépés múlva azt, hogy a bűnösnek semmi keresnivalója a társadalomban, mert megfertőzi azt. Amikor az egyetlen dolog, ami történik az az, hogy a tartós undor szembenézni ösztönöz önmagunkkal, hogy miért is zavar ez meg az.

Nem véletlen, hogy hozzátok hasonló jobboldali vallási fanatikusok találták ki annó azt, hogy ha valakinek valamilyen undorító betegsége van, az az Isten büntetése azért, mert vagy ő vagy a szülei bűnt követtek el. A mögöttes logika ugyanaz: az undor egy belénk épített detektor, ami a bűnt ismeri fel.

Ebből a szempontból megértem én azt is, hogy az igazságszolgáltatás miért int gudbájt a jogállamiságnak. Azért, mert a bűn meghatározása többé már nem az illető konkrét tette, hanem a másoknak vele kapcsolatos undora.

De jegyezzétek meg, hogy undora nem csak egy fideszesnek lehet, hanem mindenki másnak, veletek szemben is, és legtöbben mégsem tekintik az undort elegendőnek ahhoz, hogy ítélkezzenek.

Halom dísz-PhD-s majom, csillogó philosophus doctor, azt sem tudja, hogy mikor csúsztatás egy érv :)) Már nem is undorodom tőletek, hasamat fogom a röhögéstől, hogy ezek után még mindig színpadon akartok maradni. Hajrá!

Twitter Delicious Facebook Digg Stumbleupon Favorites More

 
Powered by Blogger